1.rész-Első nap az új ügynökségnél

Sziasztok,Katy vagyok!Legjobb barátnőmmel,Vinnel élek Koreában egy gyönyörű házban.A nénikéim ügynökségeknek az alkalmazotai (direkt írtam többes számban),így jól jött a tánctudásom,mert így felvettek engem háttértáncosnak,barátnőmet meg sminkesnek.

Napjaink eléggé izgalmasak,mert nap mint nap idolok vesznek minket körül.Mint egy valóra vált álom...És csakhogy tisztázzuk:én egy nagy k-pop rajongó vagyok.

-Katy,siess!Nem fogunk oda érni!Már csak 5 percünk van!Mit fognak majd rólam gondolni?Kész vagy már lányom?Hát nem megmondtam,hogy mindent csinálj meg előre?-kiabált nénikém.

-Tudom,tudom.Dehát tehetek arról,hogy lemerült a telefonom?És hogy elfelejtettem megnyomni azt a rohadt gombot azon a mosógépen?-kérdeztem Kim nénitől és a nagy sporttáskámmal,ami nyomhatott vagy 20 kilót,lassan kibaktattam.Bedobtam a kocsi hátsó ülései közé,és én az anyósülésen helyezkedtem el.Az útat nénikém végig beszélte.

-Na,figyelj!Ahogy belépünk az ügynökségbe,te rögtön megkeresed a menedzsert,meghajolsz és elnézést kérsz a késésért.Én nem leszek ott,mert sietnem kell.Érted?-fordult felém.-Fúj,hogy tudsz ilyenkor is enni?Nem izgulsz,hogy melyik bandával kell majd együtt dolgoznod?Mert én tudom és nem fogom elárulni neked.Ja,és ha lehetne,ne hozz szégyent rám!Na,meg is jöttünk!Legyél ügyes Katy!-hajtott el.Megigazgattam magamon a pulcsimat,majd a hajamat a sapim alá tűrtem és beléptem az ügynökségbe.Bent egy nő elvezetett engem a menedzserhez.

-Csókolom!Elnézést kérek a késésért!-hajoltam meg.

-Oh,semmi baj!Mi is késtünk,szóval nem kell semmi miatt aggódnod.Menj,öltözz át,mi meg várunk a próbateremben.

Átöltöztem,majd sietve benyitottam a terembe.Ahogy beléptem,a táskámat az egyik sarokba eldobtam,majd beljebb sétáltam,hogy körbe nézzek.

-Oh,gyere!Bemutatlak a fiúknak.-intett a menedszer,hogy jöjjek hozzájuk közelebb.-Fiúk,ő Jun.Az új háttértáncosunk.Jun,ők lennének az IKON.-majd egyesével bemutatgatta őket nekem.

-Sziasztok!Élnézést kérek a késésért!

-Á,nem baj!Mi is szoktunk késni,szóval no para.-mosolygott B.I.

-Rendben,akkor fiúk,itt hagylak titeket ismerkedni.Viszont holnap már tényleg neki kell állnotok dolgozni,rendben?-

-Értettük!-mondtuk egyszerre a fiúkkal.Majd a menedzser távozásával mindannyian egy nagy sóhajt hallottattunk.A fiúk egy nagy kört alkottak én meg a sarokban foglaltam el helyemet a táskám mellett és  lehunyt szemmel zenét hallgattam...Egészen addig,amíg meg nem zavartak.Kinyitottam az egyik szememet és kérdőn néztem a veoem szemben guggoló fiúra.Kihúztam a fülhallgatót.

-Igen?

-Nem ülsz hozzánk?-mutatott a háta mögé.Megvontam a vállamat,majd felálltam és a táskámmal leültem,a körtől egy lépéssel arrébb.

-Mi van a táskádban?Baromi nagy!-kérdezte JinHwan.

-Háááát...-kicipzároztam.-Van benne sajtos,hagymás,paprikás chips,mexicorn-ok,egy doboz actimel,öt szénsav mentes víz,egy könyv,telefon töltő,pénz,egy szendvics,ruhák...-soroltam a táskám tartalmát.

-A ruhákat tarthatod a szekrényben is.Az öltözőben van.

-Oké.

-Hány éves vagy?-kérdezték.

-19-válaszoltam.

Majd még kérdezgettek,amikre én engedelmesen válaszoltam.

-Na,lassan 8.Menjünk,öltözzünk át és irány haza!

Bementünk az öltözőbe.

-Jun,nem öltözöl?-kérdezte Bobby.-Vagy szégyenlő vagy?Nem kell szégyelni,ha nincsenek még kockáid.Mi is megdolgoztunk érte.Majd neked is lesznek.Ez nem egyik napról a másikra történik.

-Öhm...Én nem hiszem...Vagyis...-dadogtam.

-Majd mi megedzetünk.A hónap végére olyan tested lesz,hogy el sem fogod tudni hinni.-tette kezét a vállamra a félmeztelen Jin Hwan.-Hé,piros lettél!Meleged van?Pedig ma még nem csináltunk semmit.

-Öhm,én...Sziasztok!-kaptam fel a táskám és futottam el egészen hazáig.